Torkom telített a sók posvánnyal
Levegő alig csússzan már mellette
Szorítja szívem mi eddig éltette
Akaratom erőn felül késztette.
Annyi sors mi folyik kezeim közül
A hangok, a sírás el nem csendesül,
Csak gyűlik ragacsos masszája
Éjsötét csókot nyom reám szája.
Terheik tartó pillérjei oszlanak
Hangok mik csak fájdalomról szólanak,
Adj fényt mi világítja ösvényem
Ne rojtosodjon sors szőtte szövésem.
Levegőt miből tüdőm duzzadhat
Reményt mit minden reggel adhat,
Irányítsd kezem jobban szorítson
Este e terhektől megszabadítson.
2019. Szeptember 15.-e
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése